Nagyon megzakkantam tegnap este. Kezdődött azzal, hogy bent is elég sokat agyaltam azon,hogy mennyit érek én, kinek kellek, meg, hogy tényleg kibírhatatlan vagyok-e.
Aztán folytatódott azzal, hogy elolvastam egy fejezett egy pszihó könyvből, nagyon kemény dolgokat írt a párkapcsolatok felbomlásának okairól, melynek egy részét magamra is vettem. A mostani állapotom az viszont egy olyan állapot, ami a legkevésbé szerethető, sem magamban sem másokban nem bízom.
Következett, hogy az 1. lány nem írt vissza, őt megértem, mert nagyon elfoglalt.
A 2. lány akiben a legtöbb fantáziát láttam, visszaírt, de egyre nagyobb kételyeket ébresztett bennem.
Csak magáról ír szinte, (persze én kértem), hozzám kérdést egyetlen egyett intézett az egész levélben,mintha nem is lenne rám kíváncsi. A volt férje egy zsarnok volt, elnyomta,(gondolom az ellenkezőjét keresi, ezért vagyok szimpatikus neki) és mindenki azt hitte, hogy ő egyedűl nem fogja semmire vinni. De persze ő bebizonyította, hogy sokra viszi, ezt hangsúlyozza, hogy ő mennyire céltudatos, és amit akar, azt úgy is eléri. Mintha már találkoztam volna ilyennel.....
A legjobban zavar, hogy egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy őszinte,a következők miatt.
Nem írt igazat a vonalon abban, hogy hol lakik, ----ez érthető, nem akarta,hogy a kisvárosban mindenki róla beszéljen
Nem írt igazat abban, hogy Ő alkalmazott (egy boltban), végül elmondta, hogy övé a bolt, és az anyja az alkalmazott-----ez is érthető valahol, mert nem akarta, hogy csak azért startoljanak rá a pasik.
Nem írt igazat abban, hogy riasztónak érzi az alakját, ----most azt mondja, hogy azt csak viccnek szánta, mert egy héten 2x spinningelni, 2x pedig kondizni jár. Gyerek persze szülőknél addig.
Ezeket még mind meg is értem, óvatos akárcsak én, és végül el is mondta az igazat, de csak olyanokat, amire magamtól is rájöttem az Iwiwről.DE.
A mostani levelében azt érzem, hogy csak írjon valamit, hogy a kapcsolat megmaradjon, hogy ő végülis ilyen jó, meg olyan jó, rám meg annyiban volt kíváncsi, hogy van-e testvérem. Persze ezt a hibát korábban én is elkövettem, az 1. lány hívta fel rá a figyelmemet, aki már régebben regisztrálva van.
És ami a legjobban zavar, az az, hogy szerintem hazugságon kaptam. Megkérdezte, hogy levelezek-e mással. Én mivel nem hazudok, elmondtam neki, hogy igen. Szerintem nincs is ezzel gond, levelezzen ő is mással is, a nagyobb tortából lehet megtalálni a legjobb szeletet. DE.
A levelét azzal fejezi be, hogy megy,mert a gyerek még játszani akar a neten egy kicsit lefekvés előtt, és ha lesz alkalma akkor később küld képet magáról. 21.16.-kor.
Mivel én fennmaradtam tovább a vonalon, egy idő múlva látom, hogy továbbra is fent van ő is (kijelzi az online kapcsolatot), sőt, 22.25. órát jelez nála utolsó belépésének.
Na most két dolog lehet,
1., vagy nem zárta be, és a gyerek új ablakban játszott, amit kétlek mert akkor miért volt az utolsó belépés.
2., továbbra is fennt volt, mással is ismerkedett, amivel nincs bajom, mivel szabad ő is. Azzal már inkább, hogy letud egy levéllel, ami lényegében csak róla szól, majd a gyerekkel indokolja, hogy mennie kell.
Nem tudom, hogy most ezt csak a mások iránti bizalmatlanságom hozta-e ki, és nem igaz az egész, de most egy kicsit úgy látom,hogy mintha hülyének nézne. Nem tudom.
Mégegyszer mondom,hogy azzal nincs gond, hogy mással is kapcsolatban van, én is ezt teszem, de a levelemet nem azzal fejezem be, hogy kitalálok valamit, hogy miért fejezem be. Befejeztem és kész, miért kellene hazudni.
Nagyon remélem, hogy ez nem csak a mostani felfokozott bizalmatlanságom eredménye, és nem csak a saját hülyeségemből "vesztek" el egy ilyen nőt.
Na ez a két dolog teljesen agyonvágott. Ez után újra a régi mértékben jöttek elő a parák, "kinek kellek én, és találok-e normális nőt."
Teljesen megzakkantam, pedig most altató nélkül akartam aludni. Hát nem ment, bevettem egy fél szemet, nem ment, bevettem egy másik fél szemet, úgysem ment. Tudtam/tudom, hogy sok csalódás fog még érni, míg megtalálom az igazit, de akkor sem értem, hogy MIÉRT KELL HAZUDNI?! Zoltán mondta, hogy sok szép nő van, de kevés normális.
Aminek nagyon nem örülők, hogy ilyen állapotban megyek a fiamért, az ex hangja a telefonban viszont egyre kiegyensúlyozottabb.
Nem tudom, hogy visszaírjak-e egyáltalán a 2. lánynak, és ha igen akkor mit. Mert mi van, ha csak az idegállapotom miatt nem látom jól ezt az egészet, és e miatt "vesztem" el. Vagy hallgassak a vészcsengőre? Szembesítsem-e saját magával, vagy csak hagyjam az egészet?
Nem tudom, most kész vagyok az biztos.
A munka úgy ahogy elment bent, de hát pénteki hangulat volt. Hülyét csináltam magamból a kocsival kapcsolatban, de megoldódott a gyerekülés. Jókat beszélgettem ma is Zoltánnal, bár már néha én is úgy érzem, hogy vannak dolgok, amiket már ezerszer átrágtunk.
Most talán egy kicsit jobban vagyok, "rájöttem", vagy legalábbis próbálok, hogy ne múltban és a jövőben éljek, keseregjek a régi dolgokon, keseregjek az olyan dolgokon amik még meg sem történtek, de én már úgy vagyok vele, hogy biztos így lesz. Csak az a baj, hogy picit mindig ilyen voltam, és ez most felerősödött. De arra fogok koncentrálni, hogy ne így legyen, és a mára fogok figyelni. A múltat, és a jövőt pedig elhessegetem. Nehéz átnevelni az agyamat, de ezen leszek.
Most megyek a sportnapra. Nem tudom, hogy mit gondoljak a 2. lányról. Szeretnék bízni benne, de bizalmatlan vagyok, és ez nem csoda.
