Nem írtam tegnap, mert azt hittem már egész jól vagyok, meg időm sem volt a társkeresős lányoknak írt levek miatt. Írnom kell pedig ide is, mert ez kell a felépülésemhez.
Sajnos a rémálmok nem múlnak, még mindig álmodom az exel, tegnap, és ma éjszaka is. Egyszer veszekedtem vele a barátnője jelenlétében, egyszer tárgyaláson voltunk, ahol az apja is ott volt, egyszer pedig dugtunk, úgy, hogy még jó is volt. Nem tudom mikor lesz ennek vége.
A társkeresős lányokkal van egy kis bonyodalom.
Az 1. lány tényleg nagyon rendes, de annyira nem az én világom. Társastáncra jár, vérpesdítő salsa, meg ilyenek. Én nem ilyen vagyok. Egész éves terve van idénre, és mindent megvalósít ami benne van, na én nem akarok kipipálva szerepelni a tervében. Az utolsó az volt, amikor rákérdezett, hogy van-e nyaralás betervezve, elmondtam neki, hogy mikor, hova. Erre ő közölte, hogy pont akkor van egy hétig szabadságon. Csak azon gondolkodom, hogy írjam meg neki úgy, hogy ne bántsam meg, mert amúgy tényleg rendes.
A 2. lány nem csak rendes, de nagyon okos is. Tényleg tetszik ahogy gondolkodik a világról. Szimpatikus vagyok neki én is, szeret tőlem levelet kapni, - ezt írta -, és érzem is rajta. Ha más nem, annak örülök, hogy igenis vannak értelmes, szerethető nők, akiket még én is érdeklek. Ennyinél tudom, hogy nem volna szabad, hogy többet jelentsen ez az egész. De ha egyszer tényleg nagyon bejön a csaj, akkor miért hazudjak. És főleg nem azért ahogy kinéz, hanem ahogy gondolkodik. Az a gond, hogy az előttem lévő kapcsolata szerinte egy depis srác volt, úgyhogy gondolom, hogy kerüli az olyat aki hajlamos rá.
Na tessék már megint előre gondolkodom, agyalok, olyan dolgon, ami még nincs is. Hinnem kell magamban, és benne is.
Ami összezavart vele kapcsolatban, hogy a reggeli nagyon szép levele után ma délután egy rövid, köszönés nélküli egy mondatos kiegészítést írt. Nem bántott, nem volt bántó, csak én azért így nem írnék. De így - az úszás után, tiszta fejjel - most már úgy látom, hogy ezt megint csak én lihegem túl.
A délelőttöm a levél miatt nagyon jól telt, aztán felhívtam az exet, hogy van a fiam.
A beszélgetés a megszokott koncepció szerint zajlott. Amíg a gyerekről kérdeztem, és mesélt, rendben volt minden. Majd megkérdeztem, hogy mikor jön a cuccaiért. Ment a nyammogás, hogy most nem,majd később, majd talán a hétvégén. (úgye ő hiányolta a határozatlanságot, tettrekészséget) Mondta, hogy jó, akkor jön amikor tud, de egy kérésem van, hogy szóljon előtte. Kérdése: miért? Mert szeretném tudni, hogy mikor jön hozzám,én sem megyek bejelentés nélkül hozzá. Na erre, jött az alpári üvöltözés, hogy dolgozott ő abban a lakásban annyit, hogy akkor jön ide amikor akar, és, hogy mi van velem, hogy lehetek ilyen - kicsinyes, tróger, szarházi. Itt kinyomtam a telefont. Most én vagyok hülye? Miért baj az, hogy megkértem szóljon, mikor megy fel,mert tudni akarok róla? Miért akar velem kapcsolatban még mindig úgy csinálni mindent ahogy akar? Nem értem. Na ez aztán tovább vitte a napom, szerintem e miatt lihegem túl a 2.lány rövid levelének a jelentősségét. Ezért mentem el úszni inkább, valamivel jobb lett, de írnom kell ide, mielőtt bármit csinálnék.
Megyek írok a társkeresős lányoknak.
Az 1.lányt inteligensen, finoman, de elküldtem.Úgyhogy per pillanat egy lány maradt akivel levelezek.
A 2.lánynak is írtam, ahogy szoktam, őszintén, arról, hogy mit gondolok a párkapcsolatokról, illetve az ő korábbi kapcsolatairól.
SMS az asszonytól. Megőrülők!
