Tegnap reggel elhoztam a gyerkőcöt, semmi gond nem volt. Az ex nagyon kedves volt, nem is tudtam mire vélni. Nekem ez nem megy, egy ideig legalábbis biztos nem fogok tudni felszabadultan,mosolygósan beszélgetni.
Lehet velem van a baj, de nekem ez nem megy. Vannak emberek, akikkel jóban vagyok, elfogadnak, velük megy, a többivel nem. Én nem tudok színészkedni - vele ellentétben - ha valakiről lesújtó véleménnyel vagyok, akkor nem tudok vele jópofizni.
És ezzel nem is azt mondom, hogy örök harag, de egy jó ideig nem felejtem el, hogy egy komplexusos, önbizalomhiányos senkit csinált belőlem.
Hazajöttünk, persze egyből nagyszülők,mert nekik is nagyon hiányzik. Azt ahogy tárt karokkal futva átkarolja a nagyapját, azt nem tudom leírni milyen érzés.
Szinte egész nap kibaszott depressziós voltam, agyaltam, hogy mit rontottam, illetve rágódtam a jövőmön. Arra is rájöttem, hogy nem jó a pia, mert addig amig hat, addig oké, de utána rosszabb. Nagyon nagy mélységekbe levisz.
Csak úgy tudok ebből az egészből kilábalni, hogy nem gondolok a múltra (ez könnyebb) és nem agyalok a jövőn (ez a nehezebb, mert mindig is előre terveztem, hanem akár erőszakosan is, de csak az adott napra koncentrálok.
Ezt erőltettem, és a délután már jó volt, kint voltunk az erdőben, aztán újra nagyszülők.
- o -
Reggel épp a strandra tartok a gyerekkel, mikor felhív az ex. Nagyon kedvesen, már-már túlzásokba esve kérdezin, hogy mi van a gyerekkel, hol voltunk, hová megyünk stb. Már kezdtem lágyulni,hogy milyen kedves, hátha normális lesz, de azért kibújt a szög a zsákból.
Kérdezte, hogy mivel hétfőn úgyis jön be a városba, nem lehetne arról szó, hogy csak hétfőn vinné a srácot, és nem ma este viszem én. Mondtam, hogy nem, mert más programom van, ha tegnapelőtt, vagy tegnap szól akkor oké, de ne reggel szóljon már, hogy szervezzem át az adott napomat. Még itt nem mondtam hova megyek.
Na erre jött a jól ismert dürhő, alpári paraszt stílusban, hangnemben, hogy én ilyen meg olyan vagyok, nem igaz, hogy ennyire nem vagyok rugalmas, mit is várhatot tőlem. Megpróbáltam elmondani neki, hogy miért nem jó, és hogy ezt nem így kell, de ahogy azt 4,5 éve mindig, most sem hagyta, közölte, hogy nincs mit megbeszélnünk, és kinyomta a telefont.
Ez a beszélgetés tökéletes kivonata volt a mi házasságunknak. Addig amíg minden úgy van, és úgy alakul ahogy ő szeretné addig kedves, aranyos, de ha valami nem úgy történik, akkor írgalmazzon.
Mivel megint nem lehetett vele beszélni, egy sms-ben leírtam neki, hogy hova megyek, és miért nem lehet ezt így csinálni, de bármikor partner vagyok, csak előre beszéljük meg.
Míg az sms-t írtam, addig ő is írt egyett, hogy 7-8 körül vigyem este a gyereket - elnézést, úgy fogalmazott, hogy a koloncomat, mert ő neki is programja van addig. (lett hírtelen)
Nekem a gyerekem nem a koloncom, de az exet egyre inkább annak érzem.
Így persze sikerült megcsinálnia a fasza hangulatot a strandoláshoz a gyerekkel. Nem tudom, hogy miért gondolja azt, és várja el, hogy minden ugyan úgy legyen mint régen, csak annyi, hogy én nem élek velük. Szeretem a gyerekemet, nagyon nehéz nélküle, de nem fogom hagyni, hogy zsaroljon vele. Nem leszek bébiszitter, aki még fizet is. Segítek, bámikor szívesen vagyok a gyerekkel, mert imádom, de ez nem mehet át abba, hogy ő csak füttyent, és én ugrok, ha nem, akkor rossz apa vagyok.
Megkérdeztem, hogy meddig hozza el az eddig itt maradt cuccát. Kérdése miért? Mert szeretném tudni, hogy meddig fog ez tartani. Nem tudja, de nem fog Karácsonyig. Mégis meddig. Akkor a héten eltakarodik. Mondtam, hogy nem kell a héten, ha a jövő hét elején sikerül akkor, sincs gond, de azért szabjunk már valami határt. Ez nem nagyon tetszett.
Búcsúzkodásnál megkérdezte, hogy mikor jövök legközelebb. Mondtam, hogy nem tudom mikor, de két hét múlva biztosan. Na, ez mégy annyira sem tetszett, ment a szájhúzgálás.
Szerintem most kezd, mert csak kezd leesni, hogy ő bizony egyedül maradt a gyerekkel, és nem úgy van, hogy velem kapcsolatban minden úgy lesz mint régen, csak nem leszek a férje, de amikor csak füttyent (mint eddig) akkor én ott vagyok. Majd leesik ez még neki.
- o -
Este elmentünk Zoltánnal és a feleségével a szabadtérire, miután eljöttünk, beszélgettünk még egy kávézóban. A szakítás óta soha nem éreztem magam ennyire jól, nem volt még ennyire tiszta a fejem, és láttam jól a dolgokat. Ehhez az is kellett, hogy megint úgy beszéljen velem az ex, és én is máshogy próbálom látni a dolgokat.
Ilyen nyugodtan még nem mentem aludni az utóbbi időben, meg is próbálom 1/2 altatóval.
