Borzalmas gyomoridegem van. Attól a gondolattól, hogy az az idegbajos sárkány itt fog mellettem megint feküdni. Egy görcs volt hajnaltól a gyomrom.
Nagyon sokat kellene ahhoz változnia, hogy nyugodtan el tudjam fogadni. De én is hülye vagyok már megint, mert anélkül, hogy tudnám mi lesz, és milyen lesz, már is ideges vagyok. Anélkül, hogy tudnám mi lesz a jövőben, a múlt negatív dolgait vetítem előre. Miért?
Csak az idő fogja tudni megmondani, mi lesz ebből. Én nem. Előre nem. De ha meg is változik, tudok-e majd nyugodtan feküdni mellette? Megintcsak nem tudhatom előre. Most nem sok esélyt látok rá, csak azt nem tudom, hogy ezt a pesszimizmusom mondatja velem, vagy így jól látom.
Ma este szerintem elmegyek hozzá, mert igaz, hogy a gyerekkel hármasban leszünk holnap, de kettesben kell beszélgetnünk.
