Vele és a gyerekkel voltam tegnap előtt estétől, ma reggelig. De minek? Hogy rájöjjek miért nem megy ez.
Este gyerekfürdetés, vacsora, kényszeredett "beszélgetés." Bár én nem nevezném annak. Csak a szokásos mi újság a munkahelyen,meg mi volt a gyerekkel. De, hogy velünk mi volt, mi lesz. Az már nem megy.
Ő szerinte azt nem lehet megbeszélni. Arról nem lehet csak úgy beszélni. Kértem, hogy akkor beszéljen arról, hogy mit érez. Nem tudott beszélni róla. Na ekkor éreztem, meg másodjára, hogy hazudik. Elsőre akkor volt, amikor a vasárnapi kedvességéhez képest most már jóval kimértebb hidegebb volt, éreztetve, hogy most már én jöttem békülni.
Az asztalon kívül csak a kúrva nagy feszültség volt közöttünk. Semmi más. Már itt tudtam, hogy ez így nem fog megoldódni, csak úgy magától. Hiába kérdeztem az érzéseiről, nem tudott róla beszélni. Pontosabban szerintem tudott volna, csak nem mert, mert tudta, hogy ha azt elmondja, akkor én lépek.
Már korábban megmondtam neki, hogy ha én nem kellek neki, akkor csak a gyerek miatt ne eröltessük, mert nem fog menni, és a gyerek idegbajos családban fog felnőni.
Nem beszélt, csak láttam rajta az önmarcangolást, azt, hogy nem őszinte, de bíztam.
Este míg fürdött, megnéztem a telefonját, az sms-eit. Hányok az ilyentől, a 4,5 év alatt egyszer sem néztem meg. De most megtettem, mert láttam rajta,hogy nem őszinte. És igen.
Már akkor dobbant a szívem, amikor az elküldött rész teljesen törölve volt, tudtam miért. Annyi esze nem volt, hogy a bejövőket teljesen törölje. És bizony egy Jóskával igen bensőséges smsei voltak. De úgy voltam vele, hogy a szakítás után én is ismerkedtem, most meg csak nincs meg neki, csak nem hívott volna ide. Ennek ellenére alig tudtam aludni, pláne vele egy ágyban. Csak dobáltuk magunkat mindketten az ágyban, egész éjszaka, borzalmas volt.
Másnap a strandon szörnyű volt. Két ideges (főleg az asszony) szülő között ott a gyerek. Voltak szép percek, de az egész egy katasztrófa. Többször vettem észre, gyakorlatilag állandóan azt, hogy nem velünk van, nem foglalkozik velünk, ránk sem néz, csak kitekint az egészből. A gyerekkel is nagyon ingerült volt, többször megütötte. Oda-oda mondogattunk egymásnak. Érezhető volt, hogy ez nem megy, éreztem, hogy én így nem akarok élni, nem tudok.
Megint megnéztem a telefonját,és más forrásokból is megtudtam, hogy 06.13.-tól megy az sms Jóskával, rájöttem, hogy az 100-as nagyságrendű sms, nem csak a lányokkal volt, és ez bizonyított volt, hogy a Jóskával.
Hazafelé, csak egyett kértem tőle, őszinteséget. Nem. Állította, hogy a lányokkal volt a sok sms, fiúval nem. Jó, ha tiszta a lelkiismereted nézzük meg a telefonodat. Ne nézzük, mert csak van benne egy-két sms, amit én félreértenék. Nem tagadja, kapott felkéréseket, de ő ezek tudja kezelni, és nem találkozott senkivel.
Támadás. Én vagyok hülye, hogy ezt forszírozom, miért nem a jövőbe tekintek, és hogyan lehetek ilyen bizalmatlan. Persze megint én vagyok a hibás.
Felvettem a fapofát, közöltem, hogy én bízok benne stb., holott tudtam, hogy hazudik.
Este még tettem a hülyét, persze észrevettem, hogy az sms-eket kitörölte. Még megnézettem vele a Bridget Jones 2.-őt, bár nem hiszem,hogy azt a kicsi mondanivalóját megértette volna. Annyira nehezen ment, hogy magamban tartsam, hogy hazudik, hogy hánytam egyet a szó szoros értelmében.
Kérdezgettem, hogy őszinte-e, mert úgyis rájövök. De állította, hogy az, sőt kiröhögött, nem tudta, sőt a mai napig nem tudja, hogy én mennyit tudok.
Éjszaka már csak ő bújt hozzám, nem aludtam, azt mondta, hogy olyan mozdulatokat csináltam, hogy félt tőlem. Tőlem nem kell félnie, saját magától féljen.
Reggel eljöttem, puszi-puszi, de nagyon rossz volt, látni, hogy hazudik. Nem hazudok, én még ennek ellenére láttam esélyt.
Aztán munka közben összeállt a kép.
Abban a két hétben, amikor én azért jöttem el szabadságra, hogy a kapcsolatunkat rendbe hozzuk, akkor ő már sms-ezett a Jóskával. Akkor amikor én a szívemet lelkemet kitéve pedáloztam, akkor ő már sms-ezett, 06.13.-tól. Csak egy duma volt az egész, ő neki már nem én kellettem.
Gusztustalan féreg, amennyi időt és energiát fektetett Jóskába, azt fektethette volna a kapcsolatunkba is. És ezért nem érdekel, hogy meddig tartott, és meddig mentek el, engem az érdekel, hogy mikor kezdődött. Mikor döntött úgy, hogy egy idegen férfival sms-ezik. Hát már a szakítás előtt egy héttel.
És folyamatosan ment az sms, akkor is amikor a gyereknek csináltam a homokozót, akkor is amikor apaként a gyerekünket fürdettem.
Arra is rájöttem, hogy találkoztak is 14.-én, és 16.-án, tehát legalább kétszer a szakítás előtt. Akkor amikor azt mondta, hogy a barátnőihez ment, ő a Jóskához ment.
Reggel adtam neki még egy esélyt. Fiúkkal sms? Nem, nem. Egy-két érdeklődő volt, mert hát észrevették, hogy egyedül van, de tudta kezelni a dolgot. Nem és nem.
Rávezetem. Ki fogja javítani a házatokat? Hát a Jóska. Ő a Golfos gyerek? Igen. Vele sms? Egy-kettő volt, nem tagadom, de tudtam kezelni a dolgot. Nem és nem.
Délelőtt fehívtam, ő látta-e értelmét a tegnapi napnak. Igen, előrébb vagyunk. Én csak őszinteséget kérek. És nem, most sem hajlandó. Hát jó.
Napközben végiggondoltam a dolgokat, rájöttem, hogy én így nem tudok élni, nem fogok állandó rettegésben élni. Sem azért mert elvagyok nyomva, sem azért, hogy mikor csal meg.
Olyan volt nekem ez az előző nap, mint a 2. emlékeztető oltás.
Felhívott délután, hogy ha megyek akkor a gyereknek vigyek kisnadrágot. Mondtam, hogy ha megyek. Miért? És akkor jött belőlem, 20 percen keresztül.
Beolvasás!
