A mai napom ez idáig azzal telt, hogy kiírtam magamból azt amit érzek. Nem mondom,hogy nagyon fasza, de valamivel jobb.
Megyek rendet tenni a lakásban, mert holnap jön az asszony kipakolni, és nem akarom,hogy azt lássa, szét vagyok csúszva.
Egyébként is talpra kell állnom, mert jövő héten (jó ég holnap!) már mennem kell dolgozni, és szinte az egész céget nekem kell vinnem. Fasza lesz, mert bent még csak 3-4 ember tudja, mindenki kérdezni fogja, hogy miért, és, hogy pedig mi milyen jól megvoltunk, és ettől már felfordul a gyomrom.
Ja az ügyvédhez is holnap megyünk aláírni az egyezséget, legalább ez tiszta az egészben, nincs köztünk vita, ilyen szempontból ez egy "gyönyörű" válás.
Kihagytam, hogy ráadásul egy munkahelyen dolgozunk, hogy szebb legyen a történet, én vezető vagyok, ő beosztott. Írtam, hogy milyen jó lesz, hogy holnap mindenki erről fog kérdezni.
Na, hogy még jobb legyen, a feleségem bejelentette, hogy holnap bejön beszélni a főnökünkel, csak úgy, mert behívta. Mondtam neki, hogy nem biztos, hogy a legjobb ötlet holnap jönnie. Erre természetesen patáliát csapott, hogy akkor jön be amikor akar, és még nagyon sokat fogom látni a munkahelyen. Én ezt értem, de nem érzi, hogy ezt a két dolgot: 1., visszamegyek dolgozni, és mindenki kérdezgetni fog 2., Ő újra feltűnik a munkahelyen, időben lehetőleg szét kellett volna választani? Kíméletből, vagy csak simán jóérzésből?
Mindig is így volt, semmibe vette az érzéseimet, és azt csinált amit akart, miért lenne ez másként most, amikor már lényegében nem vagyok a férje?! Már látom, ahogy holnap napbarnította bőrrel, lefogyva, kirakott cicivel, felszabadultan fog végig billegni a folyosón, mindenkire mosolyogva.
Mindegy, lehet, hogy jobb is ez így, ezeken is túl kell esni, legfeljebb egyben meglesz.
Na jó éjszakát, azért csak felnézek valami társkeresőre!
Mikor már azt hittem vége a napnak, felhívott a főnököm, és megint jött a ----mi voltunk az álompár, el nem tudják képzelni, hogy mi bajunk lehet egymással, hogy ezt nem tudja elhinni, meg, hogy én milyen jó ember vagyok pedig, ha ilyen jó vagyok a munkámban akkor nem hiszi, hogy az életben olyan rossz lennék-----és megint felszakadt minden, bár én csodálkozom a legjobban rajta, hogy közel sem olyan erősen.
Ja azért történt még jó is, az egyik társkeresőn visszaírt egy nagyon rendes lány, pedig szemét módon lelki szemetesládának használtam. Kivárt egy pár napot, és visszaírt.
Akinek ilyen szíve van, az megérdemli, hogy foglalkozzak vele, és mostmár csak rá vagyok kíváncsi, a sirálmaimat pedig leírom ide.
Érzem, hogy ha más nem is, min. barátok leszünk, mert nagyon rendes velem.
Na remélem, ma már nem történki semmi.
