Sokat gondolkodtam ezen, és még szerintem fogok is, de nem tudok másra jutni, mint a következőkre:
A feleségem a kapcsolatunk elején nem belém szeretett, hanem úgy gondolta, hogy majd a belőlem részben hiányzó, de számára fontos dolgokat majd "kialakítja" rajtam. Csak hát változni lehet, de alapvető emberi tulajdonságokat megváltoztatni nem lehet.
Éppen ezért nem haragszom rá(persze a gyerek miatt igen), hogy most azért hagy el, mert nem ilyen férfit szeretne párjául. Én azért haragszom, mert én ő belé szerettem annak idején, úgy ahogy volt. Ő viszont nem úgy fogadott el ahogy voltam, hanem egy "álmot", vagy nem is tudom minek mondjam.
Biztos, hogy közrejátszik az eltérő közeg (város-vidék), az eltérő temperamentum, de amíg elhitte -míg szerelmes volt -,hogy meg tud változtatni, addig semmi gond nem volt, tökéletesen működött minden.
Aztán mikor rájött, hogy ez nem megy felémkerekedett, uralkodni akart. És ebből volt minden konfliktus. Egyrészt ő akart lenni az irányító, mert ő majd mindent jobban tud, másrészt meg ígényelte volna, hogy irányítsak, de amikor meg irányítani akartam, azt nem fogadta el.
Ez az állandó dominancia harc oda vezetett, hogy ő nem érezte magát nőnek mellettem, legjobban akkor csodálkozott, amikor azt mondtam,hogy én sem érzem magam férfinak mellette, mert nem hagyja,hogy az legyek.
Persze, az utóbbi időben már a sex sem volt jó, de amíg éreztem, hogy szeret, addig nem volt semmi problémám. Egyszer értetlenűl rám is kérdezett, hogy miért, nekem ehhez nyugalom kell? Hát igen, kedves hölgytársaim,egy férfinak a jó teljesítményhez vagy kiegyensúlyozott párkapcsolat kell, vagy egy olyan nő aki nem jelent neki semmit,és érzelem nélkül, egy tárgynak tekinti. Nekem ez pedig nem megy.
Egy nő teljesen fel is építheti egy férfi önbizalmát, de földig is rombolhatja, rentgeteg megalázó megjegyzéssel, sértéssel, ordítással,stb.
És egy ilyen önbizalomhiányos, depressziós, sárbatiport senki, már persze, hogy nem vonzó számára, én megértem, de jócskán benne van a keze munkája.
Ezt nem értette a barátom/kollegám sem, hogy miért kellett még az utolsó napokban is folyamatosan arra mennie,hogy a maradék önbecsülésemet, önbizalmamat teljesen megsemmisítse.
Mindegy, ennek már vége, bár nem ilyen egyszerű.
