Most itt állok, 32 évesen, teljesen sárbatiport önbizalommal, önbecsülés nélkül, tele aggodalommal a jövőmmel kapcsolatban.
Persze jönnek a jótanácsok, hogy fiatal vagyok, lakásom, kocsim, biztos munkahelyem van, jóképű vagyok, stb., ne írjam le magam, biztos lesz nekem valaki.
Én ezt értem,de van egy olyan defektem,hogy kb.10 évvel fiatalabbnak nézek ki, és ez addig nem is baj, amíg a korombeli nők nem kezdik kínosan érezni magukat a társaságomban. Kapcsolatban pedig sajnos megöregednek mellettem a nők, a feleségem is egyre többet hangoztatta, hogy idősebbnek nézik mint engem, pedig ő két évvel fiatalabb.
Regisztráltam is gyorsan egy társkereső oldalon, de már látom, hogy feleslegesen. A nők egyből levágják, hogy meg vagyok zakkanva, és nem társ kell nekem, hanem egy mankó. Pedig igenis társra vágyom, mindig is azt szerettem volna. Másrészt meg úgy vettem észre, hogy a feleségemet - persze a jó tulajdonságait, - keresem a többi nőben.
Meddig tart ez így? Mert az idő nem nekem dolgozik.
