Az éjszaka a szokásos koreográfia szerint zajlott. 11-kor aludtam el, altatóval, 04.15.-kor, 05.15.-kor felriadtam, 06.-ig még forgolódtam, de végül felkeltem. Kemény lesz a mai nap, de fel kell állnom.
75,1 kg vagyok, 11 éve nem voltam ilyen kevés.
Most egy kicsit lehangolt vagyok, mert egy másik lány, aki szintén szimpatikus, nem írt vissza. Tudom, hogy sok csalódás fog még érni, míg megtalálom a páromat. Csak az a baj,hogy annyira romantikus vagyok, hogy egy ilyen dolog elég, hogy lehangoljon, na mindegy, megyek dolgozni.
Első dolog volt, hogy egy kollega az "új" kocsimra megjegyezte, hogy jó az új verda. Azt már persze nem kérdezte, hogy miért kell nekünk két kocsi. Egy másik kollega megkérdezte, hogy mi a baj, mivel már untam a dolgot elmondtam neki. De csak annyit, hogy válunk, megromlott a kapcsolatunk, már nem lehet helyrehozni, és nem szeretnék erről többet beszélni. Hála az égnek megértette, és nem kérdezett tovább.
Összeírtam, hogy mi mindent kellene csinálnom, de nem nagyon haladtam vele, mert a közvetlen főnökömet is helyettesítenem kell.
Beszéltem a cég vezetőjével, hogy visszajöttem, pedig min. 2 hetet lettem volna szabin, de dolgozni szeretnék. Biztos,hogy nem fogok tudni 100%-al dolgozni, de fel kell állnom. Persze ő még mindig azzal jött, hogy ő még bízik benne, hátha visszájára fordul, illetve szerinte hülyék vagyunk mind a ketten. Maximálisan tolerálja minden ezen időszakban elkövetett hibámat.
Ez után megjött az asszony, elmentünk az ügyvédhez, persze menet közben alpári hangon megkérdezte, hogy miért nem hoztam az anyakönyvi kivonatot. Az ügyvédnél minden a legnagyobb rendben és egyetértésben zajlott.
Aztán visszajött, beszélt ő is a vezetővel, bár csodálkoztam, hogy mi tart 1 órát, úgy,hogy megegyeztünk nem teregetünk szennyest. Na mindegy.
Ez után külön indultunk haza, elszólta magát, hogy "otthon" találkozunk, de javított, hogy nálam. Hazaértem, 10 perc múlva, a kocsi a ház előtt, de ő nem volt a lakásban, vártam egy 15 percet, de nem jött, mentem a saját dolgomra. Szerintem nem akarta,hogy ott legyek amikor pakol.
Most hazajöttem, látom, hogy elvitte a könyveit, ruháinak jó részét, cipőit. Azért csak a szívembe markol az üres szekrény látványa. Nem tudok hazudni, hogy jaj de jó látni, hogy eltakarodik. Mert nem így van, 4,5 év, az 4,5 év.
Persze ma ismét kételyek között vergődtem, hogy miért nem voltam neki jó? Nem mintha nekem ő lett volna a tökéletes. Legtöbbet a sexre gondolok, mert tény,hogy az utóbbi időben nem volt valami fasza. De akkor a kapcsolatunk első évében, a terhesség alatt, sőt még amíg szoptatott, miért volt jó, miért az utóbbi időben romlott el?
Nem tudok más választ adni erre, csak azt, hogy amikor jó volt a kapcsolatunk, addig a sex is jó volt. Vagy amíg a sex jó volt, a kapcsolatunk is jó volt? Ez már a tyúk és a tojás esete. Tény azonban, hogy az állandó versengéstől, dominanciaharctól, teljesítménykényszertől olyan problémáim jöttek elő, először csak időszakosan, majd egyre többször, ami korábban nem volt. Biztos, hogy tehetek róla én is, de egy normális kapcsolatban mindent meg lehet beszélni.
Másik amin rágódtam, hogy kinek kellek majd, meg, hogy az új kapcsolatomban remélem nem fogom keresni a feleségemet, olyan jó lesz-e majd a sex az új kapcsolatomban, mint a feleségemmel volt az elején? Mi van ha pancser leszek én, vagy a nő? Mert a volt feleségem azért búcsúzóul faszán televágott komplexusokkal.
De rájöttem, ha találok egy olyan lányt aki igazán szeret, és magamért szeret, és én is egyenrangú félként, szorongás nélkül szerethetem, akkor minden menni fog, mert a sex nem minden, csak egy fontos szelete az egésznek.
A délután/este nagyon jól telt. Először a testvéremmel beszéltem telefonon, nagyon sok bíztatást kaptam tőle, majd ugyanezt a szülőktől. Közben lehordtam a kondigépemet a padlásról, mert fizikailag is össze kell szednem magam. Ép testben ép lélek. Vagy ép testben éphogy élek.
Felhívtam Zoltánt (olyan Zoltán feje van) a kollegából lett barátot, mert most ő döglődik, vesekővel, és azt igazán át tudom érezni. De hála az égnek jól van, és mint kiderült megtalálták a blogomat. Én mindenesetre ugyan úgy fogok írni mint eddig.
Az utóbbi két napban a net mellett csak a comedy central megy, és most jöttem csak rá, hogy milyen király.
Rájöttem még egy nagyon fontos dologra ma.
Két ember közti kapcsolatban (és ez a nemektől független) egyáltalán
nem számít, hogy honnan, milyen helyről jöttek,
nem számít, hogy mi érdekli őket,
nem számít, hogy milyen zenét hallgatnak,
nem számít, hogy mit csinálnak szabidejükben,
nem számít, hogy milyen a temperamentumuk,
nem számít, hogy mit szeretnek és mit nem, és akár teljesen különbözhetnek is,
egy dolog számít: hogy milyen EMBEREK.
Ma úgy érzem végre nyugodtan megyek aludni.
