Borzalom szar a gyerek nélkül. Gondolom csupa öröm ezt a blogot olvasni. Én magam sem tudom, hogy mi van velem. Próbálok magamban hinni, de nem megy olyan egyszerűen. Ha az ex nem vágott volna tele komplexusokkal a végén, akkor most könnyebb lenne. Pontosabban csak a bennem mindig is meglévő komplexusaimat erősítette fel. De azt faszán. Most aztán tényleg nem bízok meg senkiben, pláne a nőkben, és magamban sem.
És ez az egész rányomja a bélyegét a nőkkel való ismerkedésemre is.
1. lányon már többször azt éreztem, hogy távolságtartó, majd közölte, hogy én lettem távolságtartó. Most akkor mi van? Az a gond, hogy ő nagyon jó lány, nagyon értékes, nagyon jó lenne nekem, de nem most kellett volna vele találkozni. Az a baj, hogy a levelezés már eljutott abba stádiumba, hogy normális körülmények között már találkoznunk kellett volna. De én meg nem értem meg szerintem erre. Ezért ez egy zsákutca. Vagy mégsem.
És ha találkozunk, és ő megérti, hogy a válás miatt vagyok ilyen. De nyilván nem ilyet keres senki. Én sem egy pátyolgatni való, depist keresnék. Nem egy vidám társaság. És ha csak én magyarázom be magamnak, és egyébként nagyon érdeklem. Mert erre is vannak azért utalások. Nem tudom, pont azt a bizalmat ölte ki belőlem a válás, ami ehhez kellene.
Annyi, hogy szerinte egy kicsit túl komoly vagyok, bár ezt betudja a munkámnak, és a magánéletemnek. Ja és néha kisfiús (ettől felállt a szőr a hátamon) vagyok, amikor mentegetőzök. Most akkor tényleg ilyen vagyok? Nem tudom, hogy egy pár levélből le tudja-e vágni. De horgászni eljön velem, ha nem érdekelném, akkor már elküldött volna. Jó lesz az.
2.lány. megnéztem az iwiwen, benne van a fásy ádám barátai klubban. És nem viccből. Egy két levél, és vége.
3.lány kérdésemre konkrétan megmondta, hogy kizárólag kötöttség nélküli, egyéjszakás kalandot akar. Na erre mit lépjek. Tök jól néz ki a csaj, tök értelmes, de ilyen van? Most szakított, és élni akar. Kalandot keres. Nem tudom, ebből nagyon jól, és nagyon rosszul is kijöhetek. Vagy nagyon megerősít magamban, vagy még lejjebb taszít, ha ettől van egyáltalán lentebb. Soha nem csináltam ilyet. Mármint nem egy éjszakást, hanem olyat, hogy bevallottan így indul. De miért ne. Legfeljebb nem jön össze,mert előjönnek a komplexusaim. Ha viszont igen, akkor olyan önbizalmat ad, amire lehet építeni a továbbiakban, és az 1.-eshez is jobban hozzásegít. Még nem tudom, hogy bele tudok-e menni. Végül is még nem váltam el. Bár ez hülye indok. Nem ezért tartok tőle, hanem azért mert 4,5 éve nem randiztam, 4,5 éve nem voltam más nővel, csak a feleségemmel. Egyszer el kell kezdeni, és most itt egy jelentkező, aki tényleg jól néz ki. Úgyhogy igen. Semmi érzelem.
Igazából az 1 lányra vágyom, de úgy érzem a 3.-as is kell előtte hozzá. Néha meg úgy érzem, hogy nem kellenne most még nekem senki. De nem akarom elásni magam.
Holnap hozom a gyereket, és ez a lényeg.Meg persze találkozom az anyjával, kíváncsi leszek, hogy áll a dolgokhoz.
