Válás: szerelemtől - szerelemig

Rentgeteg gátlás volt bennem egész életemben, (értékes vagyok-e, mi lesz belőlem, a szokásos férfiparák:elég magas vagyok-e, elég nagy-e, elég jó vagyok-e az ágyban stb.) 

Hiába tudom józan ésszel én magamról, és élek úgy, érek el sikereket az életben, ha egyszerűen álandóan kételkedek magamban. (ezek persze nem férfias dolgok) 

A jelenlegi, válófélben lévő feleségem pont az ellenkezője, határozott, karakán. Egy igazán nőies nő, akiben túlcsordúl az ösztrogén. Nem is mertem közeledni felé, lényegében ő választott magának.

Én elfogadtam olyannak amilyen,minden hibájával együtt, de mint kiderült ő nem. Látta, hogy jóképű, okos, sikeres, jószívű, anyagi biztonsággal rendelkező vagyok (ezeket ő mondta), és azt is látta, hogy nem vagyok az a határozott, önbizalommal rendelkező férfias férfi.

Na ő úgy gondolta, - mivel nagy az önbizalma -, hogy semmi gond, igaz, hogy ez nem jön be neki, de majd megváltoztat. Az elején nem is volt gond, mikor még hitt benne, - én ezt akkor még nem vettem észre. Jól éreztük magunkat, tökéletesen működött a sex, stb. Ez után gyorsan eljegyzés, fél év múlva esküvő, 4 hónap múlva már teherbe esett, két éve pedig megszületett gyönyörű fiúnk.

Aztán jöttek a gondok, (bár konkrétan semmi), és egyre többször éreztem, hogy nem szeret, vagy ha szeret is akkor nem úgy mint egy férfit. Egyre többször hangoztatta, hogy legyek már férfiasabb.

Aztán látta, hogy ez nem fog menni, én ilyen vagyok, ő nem ezt akarta, ezért döhös volt rám, és saját magára is. Ez engem állandóan nyomasztott, görcsösen kűzdöttem, hogy egyben tartsam a családot a gyerek miatt, de ez a görcsösség rányomta a bélyeget az egész viselkedésemre, már nem önmagam voltam. Még egy évet adtam az egésznek, mert éreztem, hogy ezt nem sokáig bírom, teljesen kikészültem.

Kérdeztem,hogy miben változtassak, bármit megteszek,hogy egyben tartsam a családot.Azt mondta, hogy mostmár bármit teszek, késő, felesleges, mert én nem ilyen vagyok, és úgysem tudok változni.

Szerinte egyszerűen nem vagyok férfi pl: határozatlan vagyok(pedig csak kíváncsi vagyok az ő illetve más véleményére), döntésképtelen vagyok(pedig csak az átlagtól megfontoltabb), és egyáltalán nem vagyok olyan amilyet magának elképzelt.!?

Rájöttem, hogy ő nem engem szeretett, hanem azt akit belőlem akart faragni, és nem azt aki vagyok. Aztán persze amikor véget ért a nagy szerelem, akkor már csak azt látta,hogy nem "olyan" vagyok, a többi értékem, mert igenis értékes ember vagyok!, már nem érdekelte.

Pontosabban érdekelte, csak azt mondta,hogy neki ez kevés.