Eltelt egy hónap az előző írásom óta. Hát történt egy két dolog mondanom sem kell.
A J.vel való kapcsolatom a legnagyobb kérdőjel számomra. Nem vagyok bele szerelmes, és nem tudom, hogy miért.
Nem tudom, hogy azért mert a válás körüli dolgokkal van tele a fejem. Vagy azért, mert nekem mindig is töb idő kellett, hogy szerelmes legyek. Vagy azért,mert az ex miatt nem merek még szeretni. Vagy azért mert nincs ami megfogna benne, és nem is leszek bele soha. Nem tudom, ezek közül valamelyik.
Figyelmezetettek persze, hogy addig ne kezdjek új kapcsolatba, míg le nem zártam az előzőt, mert nem fog működni az új. Nem tudom mennyire törvényszerű az, - mivel láttam már rá nagyon sok példát- hogy a hosszabb kapcsolatot követő új kapcsolat becsődöl, mert az exet keresi benne az ember, illetve csak a magány elkerülése végett ugrik bele az ember gyorsan egy olyan kapcsolatba, ami nem biztos, hogy jó.
Egy tény, hogy nagyon jól érzem magam J-vel, megnyugszom mellette, a sex is jó, de nem vagyok belé szerelmes. Néha lelkiismeretfúrdalásom van, amiatt, hogy néha olyan mintha kihasználnám. De soha semmivel nem áltattam, soha nem hazudtam neki.
Megvolt az első céges esküvő, ahová én és az ex is hivatlos volt. pontosan azt csinálta amit vártam, önfeledten végigmulatta/táncolta az éjszakát, hajnalig. Egyszerűen hihetetlen, hogy széthullik egy család, és ő neki mulatni van kedve. Ha megjátszotta akkor azért volt szemétláda, ha nem akkor meg tényleg egy érzelmi csökevény. Sajnos én csak egy ideig tudtam tartani magam az eredeti tervemhez, hogy nem rugok be, csakazért sem. Egy jó ideig ment, de utána történt valami, kiütöttem magam, és paraszt részeg lettem.
Ma felhívtam telefonon, hogy azért egy gyerekkel nem így szoktak elválni, meg szokták beszélni, leülnek, és napokat beszélnek róla. Elmondta, hogy ő már eldöntötte, nincs ezen már mit beszélni, ezt már nem lehet visszacsinálni. Én sem azt akarom, de egy gyerek mellett ezt így nem lehet elintézni, mint egy gimis szakítás. Megkérdeztem, hogy miért kellett ezt az sms dolgot még az előtt csinálnia, hogy szakítottunk. Ő erre csak annyit mondott, hogy történtek már ennél csúnyább dolgok is házasságban, vegyem tudomásúl, hogy ő ismerkedett, akkor és most is, és meg akarja találni a párját, és én is keressek magamnak. Most érzi csak igazán jól magát.
Borzalmasan felzaklatott a beszélgetés, de egy dologra jó volt. Mostmár végérvényesen ténylegesen lezárom. Még a gondolat szintjén sem akarok többet vele foglalkozni. Kizárólag a jövővel akarok törődni. Befejeztem, biztos kemény lesz a tárgyalás, meg ilyenek, de többet én nem foglalkozok vele.
Egyetlen egy dolog zavar, hogy csak egy kollega tudja az igazságot, a többiek meg nem értik, hogy egy ilyen kedves lánnyal mi lehet a baj. De akkor sem fogok szennyest teregetni, amíg nem hallok valamit vissza.
Befejeztem, lezárom, másra kell koncentrálnom.
